Szakmai blog
Munka- és tűzvédelmi oktatás – avagy ki és mikor tarthatja?
- Írta: Jozaf Csaba
Kevés olyan vitás terület van, mint a munka- és tűzvédelmi oktatás. És most feledkezzünk meg a 2020. szeptember 1-én életbe léptetett, majd 2021. január 1-én vissza is vont őrületről, mely kiszervezte volna a Felnőttképzési törvény hatálya alá ezeket a képzéseket (sicc!!!). Ugyebár az alapfelállás az az, hogy a munkáltató a munkavállalóit a Munkavédelmi törvény (Mvt.) és a Tűzvédelmi törvény (Tvt.) alapján köteles minimum a belépésekor (ez sem egyértelmű) munka- illetve tűzvédelmi oktatásban részesíteni. A munkáltatók már rögtön az elején több félreértéssel vagy félreértelmezéssel találkoznak, ami a későbbiekben tovább növeli a káoszt. Mentségükre legyen mondva, több esetben az ellenőrök stb. sincsenek ezzel tisztában (ld. Járási Hivatalok). Az alábbiakban próbálom rendszerezni a felmerülő leggyakoribb ellentmondásokat.
1. Ki tarthatja a munka- illetve tűzvédelmi oktatásokat?
Nagyon egyszerűen is válaszolhatnék rá – bármelyik munkáltató vagy az ezzel megbízott képviselője – és ezzel le is zárhatnám ezt a pontot. De kicsit bővebben tárgyaljuk ki. Akármennyire hihetetlen, sem az Mvt., sem a Tvt. nem írja azt elő, hogy ehhez bármilyen szakképesítés – pláne munka- vagy tűzvédelmi képesítés – szükséges legyen. És ezt nagyon helyesen is teszi, hiszen ha még ezt is megkötné, gyakorlatilag teljes lenne az összeomlás. Senki nem gondolhatja azt komolyan, hogy valamennyi munkáltató, vezető el fog végezni két darab, nagyjából bő félévig tartó érettségire ráépülő képzést csak azért, hogy az oktatásokat ő tartsa meg. Illetve azt sem gondolhatjuk komolyan, hogy arra van elég belső kolléga vagy vállalkozó külsős cég, hogy az országban napi szinten megtörténő fluktuációkat kezelni tudja. A költségvonzatásról ne is beszéljünk. Viszont az, hogy mégis sokszor zavar van a fejekben ezzel kapcsolatban, az inkább abból adódik, hogy mindkét területen létezik egy ún. szakember foglalkoztatási kötelezettség (ez is megér egy misét…), amely bizonyos feltételek fennállása esetén egymástól függetlenül kötelezheti a munkáltatót, üzemeltetőt ilyen szakemberek alkalmazására belsős vagy külsős megoldással. De hangsúlyozom, előírás ez esetben sincs arra, hogy magát a munka- és tűzvédelmi oktatást ez a személy köteles megtartani! Nagyon egyszerű példával tudom ezt alátámasztani: semmilyen olyan jellegű alkalmassági vizsga nincs pl. egy munkavédelmi technikusi végzettség megszerzéséhez, hogy az adott személynek ne legyen beszédbeli fogyatékossága. Innentől kezdve hogyan lehetne bárkit is arra kötelezni, hogy ténylegesen ő tartson meg egy szóban ismertetetett oktatást? Természetesen lehetne elektronikus úton is oktatni, de Magyarországon jelenleg olvasni tudni se kötelező. Tehát maradhatunk abban, hogy az oktatást bármely megbízott személy elvégezheti, akinek ez feladatául ki van jelölve és rendelkezik azokkal a minimum kompetenciákkal, hogy ezt megtartsa. Egy dolog viszont van, ami előírás lehet, ha valamilyen jogszabály erről külön rendelkezik, mégpedig az, hogy ki készítheti az oktatás tematikáját! De előre bocsátom, hogy ez is félreérthető, lásd a következő pontot.
2. Ki készíthet a munka- illetve tűzvédelmi oktatási tematikát?
Kezdjük az Mvt.-vel és ez lesz a hosszadalmasabb. Az Mvt. úgy általában – szintén nagyon helyesen – következetesen a munkáltató kifejezést használja a munkavédelem megszervezésére, mint felelős személyt. Ott, ahol kötelezően előírja a szakember alkalmazását szintén következetes abban a kifejezésben, hogy a munkavédelmi szakembernek közre kell működnie ezekben a dolgokban és nem megcsinálni a munkáltató helyett. (De ez más esetben is meg fog majd jelenni.) Konkrétan a munkavédelmi oktatással kapcsolatban az Mvt. csak azt írja elő, hogy ahol ilyen szakembert köteles alkalmazni a munkáltató, ott ő működjön is közre a tematika elkészítésében. Tehát nem azt mondja, hogy csinálja meg a munkáltató helyett! Egy területről tudok, ahol kifejezetten azt írja le, hogy munkavédelmi szakképesítésű ember készítse ezt el: az Emelőgép Biztonsági Szabályzat. Ez a rendelet egyébként más helyen is szigorúbban jár el, mint maga a Munkavédelmi törvény, de arról lejjebb lesz szó. Visszatérve az általános helyzetre, mivel közreműködésről van szó (és az is csak a munkáltatók egy részénél), eléggé véleményes a kérdés. Amúgy mit takar a közreműködés? Ez sehol nincs leszabályozva konkrétan. Persze jól tudjuk, ez szinte a valóságban – tisztelet a kivételnek – úgy történik „jobb a békesség” alapon, hogy a munkavédelmi szakember elkészíti a tematikát. Itt egyébként van egy fontos mozzanat még, amit sokan elfelejtenek, hogy a munkavédelmi rendszernek fontos részei a foglalkozás-egészségügyi orvosok (szolgáltatók), akiket ebben a kérdésben szintén jó lenne megkérdezni és adott esetben hátha ők is hasznos dolgokkal tudnának hozzájárulni (elsősegélynyújtás, biológiai veszélyek stb.). De az ő szerepük megint egy nagyon kényes téma.
Lássuk, hogy áll ez a Ttv.-ben? A tűzvédelem határozottabban lép fel ebben a kérdésben. Ő egyértelműsíti azt, hogy a tűzvédelmi oktatás tematikáját azon üzemeltetőknél, ahol bizonyos feltételek fennállnak, a megfelelő tűzvédelmi szakembernek kell elkészítenie. Ez nem feltétlenül jó, de legalább egyértelmű.
3. Milyen időnként kell munka- és tűzvédelmi oktatást tartani?
Szintén nem egyezik meg a két terület szabályozása a belépő dolgozókra vonatkozóan sem és az ismétlődésre vonatkozóan sem. A munkavédelem esetében van egy kulcsfogalom, ami elég rugalmasan értelmezhető az új belépő dolgozókkal kapcsolatban, méghozzá az „önálló foglalkoztatás”. Ez nincs definiálva a törvényben és máshol sem hogy mit jelent, de életszerűen megközelítve azt, hogy a munkavégzés során a munkavállaló közvetlen irányítás nélkül egyedül is elláthatja a feladatát. Ez alapján a munkavállaló akár élete végéig is eldolgozgathat munkavédelmi oktatás nélkül, amennyiben nincs valami – a törvény által megfogalmazott – egyéb feltétel. De ez a helyzet ritkán fog előfordulni, ezért jobb a békesség alapon érdemes minél hamarabb megtartani az oktatást. Egy esetleges balesetnél nehezen védhető az a helyzet, hogy mindig közvetlen felettes áll mellette és ezért nem kapott oktatást a dolgozó. Az ismétlődés tekintetében viszont az Mvt. semmilyen periódust nem szabályoz direktben, hanem a hangsúlyt arra fekteti, hogy legyen naprakész, kövesse le a változásokat és rendkívüli esetekben (pl. balesetet követően) mindenképpen történjen meg újra. A már említett Emelőgép Biztonsági Szabályzat egyedül az, aki viszont leírja a kötelező éves ismétlődést.
A Tvt. semmilyen könnyítést nem ad az új belépőknek az oktatás halaszthatósága tekintetében, azonban arra ad engedményt, hogy 15 napon belüli megtartás esetén nem bírságol kötelező jelleggel. Viszont szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy esetleges tűz esetén természetesen ez nem kibúvó, mivel a munkáltatónak/üzemeltetőnek a felelősségi köre a biztonságos munkavégzés megszervezése. A 15 napos türelmi idő csupán életszerű megközelítése annak a helyzetnek, hogy egy ilyen oktatás azonnali megszervezése nem mindig egyszerű dolog. Éles különbség a munkavédelemmel szemben még az is, hogy a tűzvédelem kifejezetten leírja az éves periódust az általános tűzvédelmi oktatással kapcsolatban, a fenti kedvezményt alkalmazva. Emellett természetesen a Tvt. is felsorol eseteket a különleges helyzetekre vonatkozóan, amikor soron kívül kell oktatni. Még egy jelentős eltérés a két terület között, hogy a tűzvédelem kialakította az ún. tűzvédelmi szakvizsga fogalmát, amely további (nem államilag elismert, de nyilvántartott) képesítést jelent. Ezek csak bizonyos részterületeken vannak előírva, amelyet egy külön rendelet nevesít.
4. Hogyan kell dokumentálni az oktatásokat?
Ami lényeges dolog: dokumentálni mindenképpen kell mindkét esetben, mert egy esetleges ellenőrzés, baleset, tűz esetén másképpen nem igazolható az oktatások megtörténte. Viszont gyakori kérdés ennek a módja. Igazából központi iratminta nincs egyikre sem. Azok a nyomtatványgyártó cégek, akik készítenek ilyen nyomtatványokat, valójában egy általuk életszerűen kigondolt, többé-kevésbé a jogszabályok által meghatározott tartalmi elemeket képviselik, de közel sem egységesen. Semmi nem írja elő azt, hogy ennek klasszikus napló formátumban kell megjelennie, bár a gyakorlat ez szokott lenni a praktikussága miatt. Olyan előírás sincs, hogy egy cégnél párhuzamosan nem lehet több napló megnyitva és ez helyes dolog is, mivel a telephelyek ilyen tekintetben nehezen kezelhetőek lennének. Új elemként jelent meg az utóbbi időben a távoktatás lehetősége, azonban ez csak az elméleti képzésre vonatkozhat.
Nagyjából ezek a leginkább sarkalatos kérdések az oktatásokra vonatkozóan, de biztosan vannak további kérdések is, amelyeket itt nincs mód részleteiben áttekinteni.
Bevezető
- Írta: Jozaf Csaba
Jozaf Csaba vagyok, a Jozaf-TEAM Kft. ügyvezetője. Eredeti szakmámat tekintve matematika-kémia szakos általános iskolai tanár, később szakmát váltva környezetvédelmi szakmérnök, munkavédelmi szakember és tűzvédelmi főelőadó lettem. Családi vállalkozásunkba 2009-ben nyergeltem át 11 évi tanítást követően, majd 2014-ben feleségemmel saját Kft.-ként visszük tovább a tevékenységünket.
Amikor munka- és tűzvédelemről beszélünk (harmadik területemet – a környezetvédelmet - egyelőre nem érintve) és próbálunk rákeresni ezzel kapcsolatos információkra, jogszabályi hivatkozások tömkelege jön velünk szembe, megspékelve ezt ilyen jellegű vállalkozások reklámjaival. A laikus külső szemlélőnek ebből általában két dolog jön le: 1. a jogszabályokra tekintve ez biztosan egy átlagembernek felfoghatatlan káosz, 2. vannak erre külső vállalkozó cégek, akiknek a hirdetéseiket elolvasva ők biztosan átlátják ezeket, mindent tudnak ezekről a problémákról.
Nos, véleményem szerint valahol a kettő között van az igazság. Az elmúlt időszakban mind a tanulmányaim során, mind a gyakorlati munkavégzésem során azt kellett megtapasztalnom, hogy nincs fekete és fehér ezen a területen sem (sok más területhez hasonlóan). A jelenlegi jogszabályozásban rengeteg idejét múlt vagy párhuzamos-ellentmondó vagy éppenséggel életszerűtlen szabályozás van jelen. Tudja ezt szinte a szakma összes képviselője, néhányan (akik abban a helyzetben vannak) próbálnak is tenni valamit az ügy érdekében, de összességében ez a folyamat nagyon lassan vagy inkább nem halad előre. És sajnos ezek a dolgok a területen dolgozók számára rengeteg bosszúságot és kellemetlenséget okoznak. A nagyobb baj emellett még az, hogy mivel nem egyértelműek és nem gyakorlati megközelítésűek az előírások, azok betartatása is nehézségekbe ütközik, mert maguknak a résztvevőknek a kedvük is elmegy attól, hogy bármit ebből komolyan is vegyenek.
A célom az ezzel az elindított cikksorozattal, hogy próbáljak rávilágítani azokra a problémás kérdéskörökre, témákra, amelyek rendszeresen szembe jönnek velünk és nincs igazán jó megoldásuk - még ha esetlegesen adott esetben a döntést hozó vagy végrehajtó azt gondolja róla, hogy ez nem így van. Természetesen a hibázás jogát fent tartom magamnak, meggyőzhető vagyok bármilyen kérdésben.
Vágjunk is bele! 😊